'Innovációs szponzorok, kockázati tőkealapok' olvasása után

20 évet töltöttem olyan vállalatoknál, amelyek 'egykor' startup-ok voltak. Személy szerint ez egy kísérlet volt arra, hogy életet építsenek, miközben az üzleti tőkekapitalizmus szélén álltak. Ezek a régi vállalatok a kreativitást és az innovációt tekintették a forgalom és a tőzsdei árfolyam növekedésének fő összetevőinek, és egy jobb világba történő változást hirdettek. Minden évben, amikor részt vettem az egész vállalatot érintő rendezvényeken, úgy tűnt, hogy a küldetés és a célkitűzés inspirál, de egy idő után nem tudtam elkerülni azt az érzést, hogy minden időm és erőfeszítésem csak a rendszer megerősítésére, több bevétel elérésére fordítódik.

És az ember ilyenkor elhasználódik.

Az "Innovációs szponzorok, kockázati tőkealapok" – amelynek egy csipetnyi humánista ízlés is van – kiváló bevezetőnek bizonyult. A szerző képességét dicsérem a meglehetősen összetett tartalom egyszerű és fokozatos magyarázatáért. Valójában ritkán láttam olyan szakembert, aki ennyire könnyen el tudná magyarázni az alapvető vállalati finanszírozási fogalmakat, amelyek nem is feltétlenül kellene, hogy bonyolultak legyenek.

"A kockázati tőkekapitalizmus kreativitással és innovációval termel pénzt. Célja egy jobb világba történő változás."

Izgalmas definíció. De egy nagyon könnyen elhanyagolható definíció is. Mert az ember gyenge, és mindenkinek van az életében kellemetlen szakasz. Két évvel ezelőtt Kaliforniában jártam, ahol bőven volt napsütés, a levegő friss és száraz volt, a bor olcsó és jó volt. Egy olyan hely, ahol sok pénz volt, és nem volt hova elkölteni. Ezért a kockázati tőke befektetői szektor optimizmusa és derűje valamennyire érthető volt.

Egyszer bevezettünk egy szoftverfinanszírozási programot a vállalaton belül új üzleti tevékenységként. Az értékesítők szeretettel tréfáltak velem, mondván, hogy pénzt keresek, de most már tudom, hogy ez a tréfa tulajdonképpen meghatározta az üzlet lényegét. Nem bánom, hogy pénzt kerestem, mert néha szükség van arra, hogy a megfelelő helyre és időben vért adjunk.

A vállalkozások 0,5%-ának 100-szoros növekedésére számít az üzlet természete. Ezért egy kicsit kétséges, hogy ez az optimizmus és nyugodtság valóban működik-e Európában vagy Ázsiában. A múlt héten találkoztam egy koreai VC vezetővel, aki elmondta, hogy nehezen tudtak betörni az amerikai vagy a szingapúri piacra a technológiára összpontosítva. Jelenleg a kulturális tartalomra koncentrálnak. Vajon Korea különleges ereje a kultúra és az emberek? Vagy csak a koreai piacra optimalizált vállalatok tudják elérni a gyors növekedést? A potenciális ügyfelek maximális száma a startup értékének felső határa, de hogyan lehet x100-szorosra növelni egy koreai piacra optimalizált vállalat értékét?