"Az innováció támogatói: a kockázati tőkealapok" című könyv elolvasása után
20 évig olyan cégeknél dolgoztam, amelyek „egykor” startup-ok voltak. Személyes szinten ez egyben a saját életem felépítését is jelentette, miközben megpróbáltam a kockázati tőkekapitalizmus határán maradni. Ezek a „régi” cégek a kreativitást és az innovációt használták a bevétel és a részvényárfolyam növelésének fő eszközeiként, és jobbá tételével hirdették a világ megváltoztatását. Minden évben részt vettem a vállalati rendezvényeken, és úgy éreztem, hogy a küldetés és a sikerélmény felemelő érzéssel tölt el, de egy idő után nem tudtam nem észrevenni, hogy minden időmet és energiámat csak arra használom, hogy a rendszer további bevételek generálásával stabil maradjon.
És az ember ilyenkor elhasználódik.
Az „Az innováció támogatói: a kockázati tőkealapok” című könyv, melynek kissé humánus beütése is van, kiváló bevezetőnek bizonyult. Tisztelem a szerző képességét, hogy a kissé bonyolult témát egyszerűen és fokozatosan magyarázza el. Valójában azt is éreztem, hogy nem sok olyan szakembert láttam korábban, aki a vállalati finanszírozás alapfogalmait ilyen könnyen megérthetően tárná elénk.
„A kockázati tőkekapitalizmus a kreativitás és az innováció révén termel pénzt. A célja a világ jobbá tétele.”
Lelkesítő meghatározás. Ugyanakkor rendkívül könnyen háttérbe szorulhat a prioritások között. Mert az ember gyenge, és mindenkinek vannak nehéz időszakai az életében. Tavalyelőtt ellátogattam Kaliforniába, ahol bőven volt napsütés, a levegő friss és száraz volt, a bor pedig olcsó és finom. Olyan hely volt, ahol a pénznek nem volt hova mennie. Megértettem, hogy a kockázati tőkealapok iparágának derűs és optimista hozzáállása valamennyire innen ered.
A cégen belül bevezettünk egy szoftverfinanszírozási programot új üzletágként. Az értékesítők viccelődtek, hogy pénzzel játszom, de most már értem, hogy ez a tréfa tulajdonképpen a szakma lényegét fogalmazza meg. Azért nem bántam meg, hogy pénzzel játszottam, mert tudtam, hogy időnként szükség volt arra, hogy a megfelelő helyen és időben „vért adjak”.
A szakma jellegéből adódóan 0,5%-os eséllyel reméljük, hogy a cégek 100-szorosára növekednek. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a lazaság és optimizmus valóban működik-e Európában vagy Ázsiában. A múlt héten találkoztam egy koreai származású kockázati tőkebefektető vezetővel, aki azt mondta, hogy nehéz volt betörni az amerikai vagy a szingapúri piacra, ha a technológia volt a fókusz. Azt mondta, hogy most inkább a kulturális tartalmakra koncentrálnak. Vajon a koreaiak erőssége a kultúra és az ember? Vagy esetleg csak a koreai piacra optimalizált cégek tudnak növekedni? A potenciális ügyfelek maximális száma szabja meg a startup értékét, de hogyan tud egy koreai piacra optimalizált cég 100-szorosára növekedni?
Hozzászólások0