Elolvasva a „Startup finanszírozási stratégia” című cikket.

20 évvel azután, hogy elhagytam a befektetési banki szektort, és a Big Tech-hez váltottam, újra elővettem a befektetési gyakorlattal kapcsolatos könyvet. Szívesen láttam ezt a régit, és sok olyan rész is volt benne, amire már nem emlékeztem, így élvezetes volt olvasni. Mindenekelőtt az a szándék, hogy a szerző és a szerkesztők könnyen és közérthetően mutassák be a startup befektetéseket, meleg érzéssel töltött el. Bár elég hosszú szakmai tapasztalatom van, nem tudom, hogy valaha is ennyire feszült voltam-e a tudásátadásért az utánpótlásért, ezért kicsit szégyelltem magam.

A Kosdaq tőzsdén jegyzett mid cap cégek számára működtetett kormányzati alapok kezelése után a Microsoft és a Salesforce cégeknél főként a B2B árazás, szerződéskötés és tárgyalások területén dolgoztam, így a startup befektetések számomra még mindig ismeretlen terület. Szingapúrban, miközben bővítettem a hálózatomat, volt alkalmam vállalkozási területen dolgozó professzorokkal, startup vállalkozókkal és kockázatitőke-befektetőkkel (VC) találkozni, de nem volt alkalmam megfigyelni, hogy ők milyen valóságot nyitnak meg maguknak. Szingapúrban, ahol a tőke mindenhol sűrűbb, mint máshol, paradox módon a többi pénzügyi termék és befektetési lehetőség gazdagsága miatt a kockázatitőke helyett a családi irodák, amelyek főként ingatlan befektetésekbe fektetnek, tűnnek erősebbnek. Úgy tűnik, hogy a kormány is nagylelkűen finanszírozza a startup vállalkozásokat, mert jó a tőkeallokációja, ezért sok olyan cég is van, amely nem tudja áthidalni a szakadékot. Ahogy a könyvben is írják, nem csak a pénz számít.

De a tőke logikája továbbra is a „befektetési érték maximalizálása”. Ez azt is jelenti, hogy ha az érték maximalizálása előrelátható, akkor itt viszonylag könnyű lesz befektetőket találni. Mivel egyre több koreai startup gondolkodik a külföldi piacra való belépésen, hogyan tudnám segíteni őket? Innen indult a könyvolvasásom.

Egy dolog, ami bizakodásra adott okot, az ez volt: „A startup vállalkozások hosszú távú célja nem pusztán a túlélés, hanem az, hogy értéket teremtsenek az ügyfelek számára, és jelentős mértékben fejlődjenek.” Az érték jelentése a résztvevők szerint különböző. A kockázatitőke-befektetők és a legtöbb befektető számára ez a monetáris érték (amely általában a növekedési rátától függő jövőbeli értékből származik), egyes tanácsadók számára pedig az elért sikerek érzése, a kormányzati szervek számára pedig az ipari ökoszisztéma bővítésének lépcsője. Mivel ez a könyv a befektetési vonzerő stratégiáiról szól, az értéket elsősorban pénzbelileg határozzuk meg. A könyvben a befektetési vonzerő célját a piaci részesedés agresszív megszerzéséhez szükséges források biztosításában látják. Amikor 2005-ben beléptem a Microsoft-hoz, a cég és a Google nagyméretű adatközpontok építésével volt elfoglalva. Az ágazatváltásom oka az is volt, hogy befektetési elemzőként nem volt olyan cég, amelyik ennyi üzemi pénzáramot, piaci részesedést és üzemi nyereségességet produkált volna abban az időben, és ez a várakozás a jelenlegi részvényárfolyam több mint 20-szorosával valósult meg. (Természetesen a profitot nem tudtam teljes mértékben megvalósítani számos okból kifolyólag.) Emellett ez a piaci monopol helyzet a tehetségek túlzott koncentrációját is eredményezte.

És a startup vállalkozások kivételével (például a Wework) olyan cégeket is láthatunk, amelyek csatlakoznak ehhez a lázadáshoz, ami hasznos, mert „olyan szervezet, amelyet úgy hoztak létre, hogy megtalálja az ismétlődő és skálázható üzleti modelleket.” Annak vizsgálata, hogy egy üzleti modell megfelel-e ennek a definíciónak, a befektetési megközelítés kiindulópontja lesz. Számomra szokatlan volt, hogy a befektetési társaságok részt vesznek a vállalkozók mentális menedzsmentjében is. Ez valójában egyfajta vezetői coaching, és én is tapasztaltam, hogy a vezetői coaching milyen fontos szerepet játszik a szervezeti menedzsmentben, ezért elképzelhető, hogy a startup vállalkozók, akiknek kevés a vezetői tapasztalata, és akik a semmiből építik fel a szervezetüket, milyen gyorsan változnak a valóságban, és milyen konfliktushelyzetek adódnak a döntéshozatal során, ami azt jelenti, hogy ez a nem kvantifikálható rész nagyon fontos.

Szingapúrban vagy Londonban, ahol különösen fontos az IRR, úgy tűnik, hogy nem hajlandók hosszú távon befektetni, ezért úgy gondolom, hogy a koreai cégek, amelyek külföldi piacra lépnek, középtávú befektetési célpontok lesznek. A későbbi szakaszban lévő cégek vagy a tőzsdén jegyzett cégek már a vállalati kockázatitőke befektetési célpontjai lesznek. Ezért a jövőben a külföldi piacra lépő cégeknek nem lenne rossz ötlet, ha a gyakorlati terheket kivéve előre elkészítenék az IR-adatokat és a szerződéseket a terveiknek megfelelően. Ebben az esetben 1,5–3-szoros hozamot célozunk meg, de ügyelni kell arra is, hogy a külföldi tőke ne váljon cseresznyeszedővé. Mivel a nagyvállalatok és a startup vállalkozások befektetési perspektívái eltérnek egymástól, ez a könyv nagyon jól ismerteti az IR-anyagok elkészítésének útmutatóját, ami jó dolog. Szingapúri VC-elemzők egyikének a véleményét olvastam, miszerint a D-Campben tartott bemutatók során nem sok olyan céget látott, amelyik valóban gondolkodik a külföldi piacra lépésen, ami arra utal, hogy a koreai startup vállalkozások számára a tőkén kívül más akadályok is vannak a külföldi piacra lépéskor. A Market Kurly például itt a piacon korlátozott szolgáltatási területet működtet.

Hosszú évekig külföldön szereztem tapasztalatot, és sokszor láttam, hogy a koreai munkaerő munkavégzése és elszántsága igazolt, míg a piaci megfelelőség és az alkalmazkodóképesség gyakran gyengébb volt. Nem tudom, hogy ez a kulturális intelligencia hiányából adódik-e, vagy abból, hogy a termékfejlesztés során a szolgáltatás célzott piaca Koreára korlátozódott. De a kínai mega ICT szereplőknek sem túl figyelemreméltó eredményeik vannak a külföldi piacon, ezért egyértelműnek tűnik az ázsiai és a globális piac közötti különbség. A kínai és a koreai belföldi piacok méretbeli különbségét figyelembe véve azonban úgy tűnik, hogy a hazai startup vállalkozásoknak hamarabb vagy később szükségük lesz a külföldi piacra való belépésre, de ezt is ellenőrizni kell.

A könyvben a term sheet és a szerződéskötés során figyelembe veendő részletes tudnivalók is szerepelnek, ami szintén nagyszerű része a könyvnek. Ez olyan tudás, amely csak tapasztalatokkal szerezhető be, és nem is könnyű ezt előre megtapasztalni. Különösen a tárgyalások során könnyű elhanyagolni a dolgokat a nyomás hatására. Örvendetes, hogy a könyv foglalkozik az ESG (hatás) befektetésekkel is. Ha a jövőben segíthetek, akkor biztosan ebben az irányban fogok koncentrálni. Sajnos az első alkalommal nem tudtam részt venni a hazai utazás miatt, de a második alkalomtól kezdve várhatóak a pezsgő viták.